Éppen száz éve elent meg a Nyugatban Arthur Rimbaud nagy versének, A részeg hajónak a fordítása. Tóth Árpád tette át magyarra Rimbaud látomásos, rikitóan színes, költői képekben gazdag költeményét. Ennek a fordításnak a stratégiailag legfontosabb helyén olvashatjuk a következő két sort: megvetlek Európa! únt / gátú, ócska föld!
Csakhogy az eredetiben ennek épp az ellenkezője áll: Je regrette l’Europe / aux anciens parapets, vagyis szó szerint : sajnálom a régi mellvédes Európát. Semmi megvetlek, semmi ócska, semmi gát. Sohasem értettem, most sem értem igazán, miért maradt meg az irodalom tankönyvekben ez a látványos, emelkedett, de Rimbaud-hoz csak alig-alig kapcsolódó Tóth Árpád költemény.
A Rimbaud-vers beszélője egy megszemélyesített hajó, amelyik a nagy folyón leúszva kiér a nyílt tengerre, s ott közel jár a legveszélyesebb helyekhez. Remegtem, ahogy megéreztem, alig ötven mérföldnyire tőlem, Behemót és a vaskos Örvény üvöltését, olvassuk, ha szó szerint idézem, a megelőző strófában; itt szólal meg az Európa nosztalgia.
Tóth Árpád itt is szabadon bánik a szöveggel: Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, olvassuk nála, holott Rimbaud hajója csak azon a sarkvidéki tájon kóvályog, ahol közel a nagy tölcsér, a Maelström, ahol közel a gonosz vadállat, és ahol minden mozdulatlan és minden fehér. Létezik persze – tudjuk Dantétól – hideg pokol, de amit Rimbaud csak sejtet, az Tóth Árpádnál már nagybetűs Pokol.
Az igazán problematikus persze Európa megítélése. A részeg hajó többi fordítása, a Kardos Lászlóé vagy a Rónay Györgyé, pontosan adja vissza Rimbaud hajójának érzéseit. Tóth Árpád vajon csak elnézte a Rimbaud szöveget? Vagy csak egyszerűen, a Nagy Háború negyedik évében járunk, meg akarta tagadni kultúránkat? Keletre kacsintgatott volna, mint a Komp-ország fogalmának megalkotója?